Újszentmargita egyháztörténete

A középkori Szentmargita vagy Fehérszentmargita néven emlegetett falu a mostani Koponyacsárdánál állhatott, amelyet régebben Telekcsárdának vagy Telekescsárdának is neveztek. A szentmargitai erdő keleti részén még álló falmaradvány látható, amely méreteiből ítélve csak valami kápolna lehetett. Tehát két lelőhely került említésre, a középkori Szentmargitával azonosított Koponyacsárda és egy kápolna maradványnak vélt rom. A későbbi kutatások bebizonyították, hogy a középkori Szentmargita valóban a Koponyacsárda környékén állt, és a margitai erdő keleti szegélyén található romok nem kápolna maradványai, hanem egy falusi plébániatemplomé.

A faluhelyen 1952-ben szakszerű régészeti kutatással hitelesítették s ekkor kiderült, hogy maga a templom mintegy 3 méter magas mesterségesen összehordott dombon állott, alapja terméskő vagy tégla volt. Ez egyben magyarázhatja, a középkori falunév Fehér- előtagját, amellyel rendszerint az építőanyag színét, ill. külső megjelenését jelölték s amely könnyen átszármazhatott a település elnevezésére is. Ilyen például Gyulafehérvár, Székesfehérvár és általában a fehér templom összetételű helynevek. Maga a falunév a templom védőszentjére utal, antiochiai Szent Margitra, akit keresztény hitéért K.r.u. 270 táján fejeztettek le Olibrius prefektus helytartósága alatt. Árpádházi Szent Margit a falu nevének magyarázatakor időrendi akadályok miatt nem jöhet szóba. A középkori Szentmargita igen korai említésű. Amikor az egri püspökség 1261-ben megerősítette birtokait, amelyre azért volt szükség, mert az 1241-es tatárjárás során az eredeti adománylevelek megsemmisültek a Szent István által adományozott Szabolcs vármegyei falvak és birtokok között említik Szentmargitát is (Feirzentmargita) halászaival és halászó vizeivel együtt. Szentmargita tehát az ergi egyházmegye ősi birtokállományához tartozott. Mátyás király 1458-ban Szentmargitát Bajomi Istvánnak és Gecsei Sebestyén fiainak adományozta a török elleni hadjáratokban tanúsított vitézségükért. Ekkor Szentmargitát pusztabirtokként (praedium) említették. Majd 1480-as években fiának Corvin János hercegének adományozta. Mátyás halála után, Corvin János SzentmargitátJánossy Istvánra és örököseire íratta 4000 arany forint ellenében. Bakócz Tamás előbb győri, később egri püspök és esztergomi érsek arra törekedett, hogy a település tulajdonjogát megszerezze, mivel értékes birtoknak számított. 1492-től kétszer is bevezették a birtokaiba Szentmargitát. 1501 május végén Szentmargitát és Polgárt a Borsod megyei Ároktővel együtt bizonyos szentmisék mondásának a kötelezettségével az egri káptalannak adományozta. A ránk maradt számadáskönyvek adatai azt bizonyítják, hogy Szentmargita a legértékesebb püspöki birtokok közé tartozott a XV. század végén.

Jelentős volt az állattenyésztés, gabonatermelés, és a halászat és fontos szerepet játszott. 1554-ben összeírt Szentmargita hetven portával kénytelen volt vállalni a hódoltsági török adót. Ez a lakosság számának csökkenésével, és az anyagi javak pusztulásával járt. 1572-ben felvett török defter adatai szerint Szentmargitán 100 ház, és egy templom volt. Erre az időre kell tennünk Szentmargita lakóinak a református vallásra térését is, mely szoros összefüggésben áll Debrecen és a Tiszántúl hitújításával. Szentmargita református papja 1584-ben Huszti Simon, 1590-ben Diószeghy János, 1598-ban pedig Telkibányai János.

1608. április 19-én Szikszón aláírt egyezséglevéllel Polgárt és Szentmargitát a hajdúk kezébe adta. A hajdúk Polgárt tekintették lakhelyüknek. A szentmargitai határnak viszont a hasznosítására törekedtek. A XVII. századra jellemző a hajdúk és az egri káptalan közötti vita a birtoklás kérdésében. Az egri káptalan a margitai pusztát ezután saját kezelésében tartotta s ott a polgáriak csak a káptalan engedélyével és külön feltételek mellett gazdálkodhattak. A hasznosítás döntő formája azonban a saját gazdálkodás volt, amely főleg állattartást jelentett, ami a XVIII. századra a növekvő szántóföldi gazdálkodás váltotta fel.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után ill. a dualizmus korában Szentmargita pusztát és Polgárt egységes közigazgatási területként kezelték, amelyen belül a jobbágybirtoktól való elválasztás után hatalmas, egységes káptalani birtoktest alakult ki. Azt egyházi nagybirtok sorsa az volt, hogy az 1945-ös földosztásig területén részint az izmosodó földesúri központok természetes fejlődése révén, részint pedig a két világháború közötti kormányzatok birtokpolitikai elképzeléseinek megfelelően több új község jött létre. Pl.: Tiszagyulaháza, Görbeháza, Újtikos, Folyás és Újszentmargita. Közülük egyedül Újszentmargitának volt középkorban Polgáréval egyenlő községi múltja. 1867-ben a kiegyezés évében Szentmargitán harminckét tanyán ezer ember élt. A lakóhelyek száma a kisebb uradalmi központok elsorvadásával illetve újjak keletkezésével változott, de a mai Újszentmargita területén lévő fejlődőnek bizonyult. A döntően katolikus népesség gondozását szükségessé tette azt, hogy 1892-ben Szentmargitapusztán plébánia létesüljön. Eddig a hívek lelkipásztori gondozását a polgári plébánia látta el. Órák hosszáig kellett egyik tanyáról a másikra mennie. A lelkipásztori munka így nagyon nehézkessé vált. Hogy ez a helyzet előnyösen változzék meg, az Egri Káptalan anyagi hozzájárulása által létesült új plébánia Margitán Puszta-Szentmargita elnevezés alatt. 1892-ben a plébánia átvételekor 2501 fő tartozott hozzá. A népesség gyors ütemű növekedése eredményezte azt, hogy 1895-re felépítették az ékes templomot Szentmargitán. A főkáptalan, mint kegyúr a plébániát, kántor és iskolaépülethez hasonlóan a különálló, nagyobb templomot is saját költségein kívánja felépíteni az összes regáléváltsági kötvényeinek 1899. évi kamataiból. A főkáptalan 1893-94 felépítette a templomot, melyet 1895-ben áldatott meg Árpádházi Szent Margit szűz és vértanú tiszteletére. A templom építését valószínűleg a Schwirdt nevű egri cég végezte a környékbeli mesteremberek segítségével. A paplakot és az iskola épületét Márkus István balmazújvárosi építész építette. 1895. augusztus 4-én a soproni harangöntőktől származó két új harangot helyeztek el a templomban, az egyiket Szűz Margit tiszteletére /439 kg/ a másikat Szent Tamás apostol tiszteletére /248 kg/. Előtte egy haranglábon álló 1773-ból származó mintegy 120 kg-os harang jelezte az istentisztelet idejét.

Az első plébános a sajóvámosi Frank Károly volt 1892-től 1903-ig. Az egyházmegyei hivatal által szentmargitai plébániához a következő fiókok lettek csatolva.

1. Szentmargita erdő,
2. Nagyszilágy, 
3. Tuka-Kisszilágy, 
4. Kis-Bacsóhát, 
5. Verebes, 
6. Nagyszög, Delihát, Koponya-Korcsma, Töviskes-hát, Bödöny-hát, Bialhalom, Örvényszög, Betlehem, Közép-Kiskerecse, Nagykerecse, Fönyves-hát, Lopóhát, Csurgóhát, Kuriahát, Bágytanya, Nagybagota, Hattyaspuszta-hát, Kettőshatár, Szandalik-hát, Szandalik halom, Cserepes széle, Folyás, Bágyhalom, Kígyós, Szilágy, Sarakad, Cserepes /32 db/

Ezzel a felsorolással is szembetűnik a tanyás jelleg. A plébánia megépítése valamelyest összefogta a szétszórt lakosságot. A templom festményeit Jász Faragó Sándor készítette.

A II. világháború eseményei, a Margita alatti harcok 1944. október 29-én fejeződtek be. A katonaság mindent elvitt, vagy eltüzelt. A templomi orgonából a szovjet csapatok kiszedték az értékes ón-sípokat. A háborús károkat folyamatosan javítgatják. 1971-re befejezték a felújítást, amely Borsos János lelkész fáradhatatlan törekvéseinek eredményeképpen valósult meg. A templom a község egyetlen műemlék jellegű épülete, amelyeklektikus stílusban épült.

Plébánosok névsora Újszentmargitán:

1. Bányász Sándorplébános1891-1892 (Polgárról)
2. Frank Károlyplébános1892-1903
3. Kiss Balázsh.plébános1903-1903
4. Bencze Lajosh.plébános1903-1903
5. Panulin Péterplébános1903-1916
6. Novák Károlyh.plébános1916-1918
7. Halász Józsefplébános1918-1931
8. Harsányi Józsefplébános1931-1945
9. Kerékgyártó Antalplébános1945-1946
10. Gulyás Istvánplébános1946-1949
11. Demeter Istvánplébános1949-1958
12. Fülöp Sándorplébános1958-1962
13. Németh Antal Gráciánplébános1962-1964
14. Csordás Imreplébános1964-1970
15. Könyves Tóth Gáborplébános1970-1971
16. Buth Sándorh.plébános1971-1971
17. Borsos Jánosplébános1971-1988
18. Németh Jánosplébános1988-1991
19. Antal Ottóplébános1991-1998
20. Gáspár Mátyásplébános1998- /Egyekről/
21. Panyi Józsefplébános/Egyekről/

Ma 2007-et írunk, a község vallási életének irányítása a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéhez tartozik. Jelenlegi plébánosunk Panyi József, aki Egyekről jár ide istentiszteletet tartani. A község lakosságának 90%-a római katolikus vallású.